Megérkezünk...

Megérkezünk…A célig tartó utolsó pár lépést gyalog tesszük meg. Végtagjaink fáradt zsibbadását meggyógyítva kiegyenesedünk és beszívjuk a friss, éltető levegő tisztaságát.

Földanya gondoskodó biztonságával stabilan tart minket, s érezzük, ahogy eggyé válunk a természet tökéletes rendjével és önmagunkkal.

Hosszú út áll mögttünk. Ezeréves megpróbáltatások és beavatások, könnyek és kacajok, fájdalmak és örömök, mélységek és magasságok, lezásárok és ujjászületések. De ez már nem is fontos…

A múlt árnyai, terhei, emlékei és kérdései lekúsznak rólunk. Mint egy kígyó, mely érezve „áldozata” erejét és nyugalmát, megsemmisülve odébbáll.

A tegnap képei, mint egy film gyorsan pergő kockái, feltűnnek, de már nem visznek magukkal, nem sodornak el, nem érintenek meg. Csupán utoljára megmutatva magukat, búcsút intve, átlényegülve feloszlanak. Amit itt hagynak számunkra, az a belső erő, mely a tapasztalatok által született és esszenciáját jelenti egy csodás jelen megszületésének.

Hiszen készen állunk a Jelenben létezni. Már tudjuk, zsigereinkben érezzük, hogy ez az egyetlen valóság. Lehántva magunkról a múlt zsibbasztó, kötő, megbilincselő láncait, s felszabadítva magunkat a holnap örlődést okozó kérdéseitől, megszületünk. Önvalónk felébred hosszú szunnyadásából, Csipkerózsikaként kinyitja szemeit, s az átélt álomszerű élményeket maga mögött hagyva, megérkezik a Valóságába. A tiszta, élő, önazonos valóságába, melyet Ő teremt.

Érezd, hogy békében, nyugalomban létezel. Már nem köt, nem befolyásol, nem irányít senki és semmi.

Tudd, hogy a valóságodat egyedül Te alkotod örömtől ragyogó gondolataiddal, hozzáállásoddal, szavaiddal, a szíveddel.

Bízz a mindent átható, átölelő, tudó egyetemes Egységben.

Higgy a gondviselésben, a szeretet erejében, végtelen önvalód lényében.

Érezd, ahogy újjászületve, megerősödve, önmagadra találva, örömtől ragyogva, békében, harmóniában, szeretetben létezve Igent mondasz az „új életedre”…

Szeretettel,

Danila